Sziasztok!

2010 május havának második vasárnapján (azaz 9-én) Csilla szervezésében és Mirko túravezetésével kirándulást tettünk a Kisrétre. Hogy némileg azok is átélhessék az élményeinket, akik ma nem jöttek el, és esetleg úgy határozzatok, hogy legközelebb ti sem fogjátok kihagyni a TAVASZ következő kirándulását, ezért olvassátok el, hogy a programsorozat kiötlője (Csilla) hogyan jellemezte a mai napot:

"Remélem, mindannyian hazaértetek és kellemesen töltöttétek a maradék hétvégét!

Köszönöm, hogy a részvételetekkel hozzájárultatok az első- de semmiképpen sem utolsó - TAVASZ program „vidámság” pillérének alakításához! :) Remélem, hogy jól éreztétek magatokat, és nem bántátok meg, hogy a vasárnapot közös „araszolásra” szántátok! Igaz, hogy akadtak olyanok, akikben bizonyos dolgok a hétvége során halványabban maradtak meg, örülök azonban, hogy a tegnap esti (ma reggeli?) buli sem tudta elhalványítani bennük a „túrázni akarás” érzését :) Így egyúttal bebizonyosodott az is, hogy a kirándulás kiválóan alkalmas a másnaposság kezelésére (természetesen legközelebb az ingyen kaja mellett ezt is ki fogom emelni a marketing kampányban :)

A mai nap folyamán azt hiszem, sok élménnyel gazdagodhattunk!

Először is Mirkónak köszönhetően túrázásunk során egy nagyon szép környéket járhattunk be és ezen a környéken biztos vagyok benne, hogy mindannyian annyi lábatlan gyíkot láttunk, amennyit még ezelőtt (és valószínűleg ezután sem) fogunk. (hazafelé azért egy lábasat is találtunk :) Juditról megtudhattuk, hogy soha nem ígér semmit, de ha mégis, akkor arra nem emlékszik :) Közösségépítő tevékenységként róka-farkakat kellett keresgélnünk, amiben- mint kiderült- a PhD-soknak van komparatív előnyük (csak arra tudok gondolni, hogy a szakáll mellett ez volt a másik felvételi követelmény :D ) Bár a tűzrakáshoz szükséges farakás eleinte leginkább Füles házára emlékeztetett, végül nem volt semmi gond és a nyársalás – ami természetesen nem lett volna az igazi, ha nem kézzel-lábbal eszünk és minden lett volna, amire szükség van- nagyon jól sikerült. Laura érkezésével heten lettünk (mint a gonoszok :) és közösen ötletelhettünk, hogy Laurának mit kellene adnia öccse születésnapjára, végül- természetesen a szakkolisok magas szintű kreativitásának köszönhetően- nagyon hasznos és nagyon egyedi ajándékot találtunk ki neki :) (vagy mégis kapott valami mást is? :) Továbbá azt is megtudhattuk, hogy ha úgy akarunk kezet mosni, hogy közben a vízzel a parazsat is oltjuk, akkor ez a megoldás leginkább a cserekereskedelemhez hasonlítható: a régi kosz eltűnik ugyan, de cserébe kaphatunk magunkra egy csomót a felszálló hamuból…

Hazafelé sétálva rájöttünk arra is, hogy a pécsi Vidámpark és egyáltalán az egész környék fellendítésére lenne néhány ötletünk. A pécsi Vidámpark –amiről Danitól megtudhattuk, hogy nem teljesen olyan, mint ami New Jerseyben van (gondolom, az eltérések persze elenyészőek)- üzemeltetésében átfogó változásokra is biztosan szükség lenne, viszont már azzal is nagy eredményt érhetnének el, ha olyan zene szólna a vidámpark területén, ami nem ijeszti el az esetleg odamerészkedőket. Elgondolkoztunk azon is, hogy vajon a vidámpark melletti kisvasút működik-e és vajon érdemes-e várni, de közelebbről megnézve az ott ülő néhány embert végül nem mertünk elkezdeni várni :) A tettyei játszótér közelébe érkezve irigykedve néztük a gyerekek szórakozását, ezért úgy döntöttünk, mi sem maradunk ki teljesen az effajta mókából és lecsúszunk azon a nagy csúszdán, ami korhatárra való tekintet nélkül igénybe vehető, végülis a felnőttek is játszhatnak (sőt kell is játszaniuk :) néha…(Attila, sajnálhatod, hogy te nem csatlakoztál hozzánk :) A csúszdázáskor megtudhattuk azt is, hogy a melegítő nadrágnak- azon túl, hogy kényelmes- van egy, az Arany Ászokhoz hasonló előnyös tulajdonsága is: „jobban csúszik” :)

Már most biztos, hogy a legközelebbi kirándulás alkalmával néhány újítást is bevezetünk:

Először is desszertként kipróbáljuk a csoki „nyársalását”, az eredményt kenyérre kenve a nutellás kenyérhez hasonló ételt készíthetünk el :) (természetesen számítunk arra, hogy aki ez alkalommal gondoskodott a csokival való ellátásunkról, az a következőkben is megtartja eme jó szokását :)

A jövő felé tekintve további program-javaslatokat is kitaláltunk: túránk során alkalmas helyet találtunk egy fergeteges szakkolis szánkózáshoz (csak valaki találjon rá ki egy mozaikszót télig :), de úti cél lehet a Tettyei Mésztufa Barlang és egyáltalán bármely ismert vagy kevésbé ismert pontja a Mecseknek :)

Kicsit ugyan hosszúra nyúlt ez az e-mail, de ez azért van, hogy a krónikásunknak már ne kelljen azon törnie a fejét, hogyan, milyen szavakkal emlékezzen meg maroknyi csapatunk mai kirándulásáról."